A bőr az ember külső „burka”, elhatárolja a személyiséget a külsőtől és a belsőtől egyaránt. Mivel a legnagyobb szervünk a bőr, ezért az egyik legfontosabbak közé is tartozik. A bőrön keresztül olykor többet érzünk, mint gondolnánk. A bőr kijelöli az „én” életterét, és tájékoztat állapotunkról.
Aki érzékeny személyiség, annak a bőre is rendkívül érzékeny, aki keményen viselkedik önmagával és másokkal, annak a bőre is sokkal „érzéktelenebb”, keményebb.
A bőr felülete sok mindenről tájékoztat bennünket, akár egészséges állapotunkban is, például, a bizonytalanság enyhén nedves bőrrel jelentkezik, ám az erőteljes izzadással már valamilyen érzelemtől szeretnénk megszabadulni, s mivel más megoldás nincs, a test így próbál szabadulni.
Egyszóval a bőrünk egyértelműen megmutatja, milyen kapcsolatban vagyunk a külvilággal és a külvilág milyen hatással van ránk.
A „külső” és a „belső” harmóniájának megromlása bőrünkön jelentkezik. A bőr irritáció nyomai azt mutatják, hogy valaki a valóságban is irritál. A bőr elváltozások azt mutatják, hogy olyan ember vagyok, aki nagyban ad mások véleményére, mivel bizonytalan ember vagyok, és félek az elutasítástól, vagy attól, hogy megbántok másokat, esetleg engem bántanak meg. Bőrbetegséggel viszont mindenkit képes vagyok távol tartani magamtól.
A bőr a legkifejezőbb testrészünk, mivel a mentális energiához kapcsolódik, így fokozottan képes kimutatni érzelmünket, legmélyebb gondjainkat. A bőr elváltozik, ha dühös vagyok (mondják, vörös a dühtől), ha szégyenkezem, ha zavarban vagyok (elpirulok) vagy ha félek (falfehérré változom). Elmondhatjuk, hogy a bőr egy válaszvonal a belsőm és környezetem között, tudatja azt az érzelmi állapotomat, amelyről embertársaim meg tudják állapítani, hogy közeledhetnek-e hozzám vagy sem.…