Ma már a legtöbb orvos elfogadja azt a tényt, hogy szinte mindegyik betegség hátterében lelki tényezők, fel nem dolgozott érzelmek állnak. Abban az esetben, amikor valakinek az élet csupa reménytelenséget és keserűséget jelent, nagy az esély rá, hogy komoly betegségek alakuljanak ki. Az állandó elutasítástól való félelem és az előbb említett érzések eluralkodása nagy valószínűséggel a meleg ágyát képezi az epilepszia kialakulásának.

Az ilyen érzésekkel hadakozó ember sohasem érzi magát biztonságban és előbb-utóbb megbetegszik. Az epilepszia lelki okai közé sorolható még a bűntudat és az állandó üldöztetéstől való félelem is. A ki nem mondott gondolatok, a megemésztetlen dolgok mélyen belülről mardoshatják az embert és a visszafojtott düh, agresszivitás csak tetőzi a bajt.…

Amikor valakinek az élet dühöt, keserűséget és reménytelenséget jelent, valamint állandó elutasítást egy halom negatív érzéssel, akkor nagy az esélye annak, hogy komoly betegségek alakuljanak ki. Az epilepszia megjelenése is a fent említett állandó konfliktushelyzeteknek „köszönhető”. Az ilyen ember nem érzi magát biztonságban és úgy véli állandó üldöztetésben van része, ráadásul még bűntudatot is érez a viselkedéséért. Az agresszivitás és a düh fedve és elfojtva maradhat, ami szintén megbetegedéshez vezethet, hiszen a ki nem mondott, megemésztetlen dolgok, gondolatok „méregfogukkal” mardoshatják az ember lelkét és testét egyaránt. Az epilepszia mély érzelmeket takar, amelyek a rohamok által tőrnek felszínre. Az erőteljes elutasítás, amit az élet iránt éreznek ezek a személyek, folytonos nehézségeket és kudarcot eredményezhetnek.…