Amikor valakinek az élet dühöt, keserűséget és reménytelenséget jelent, valamint állandó elutasítást egy halom negatív érzéssel, akkor nagy az esélye annak, hogy komoly betegségek alakuljanak ki. Az epilepszia megjelenése is a fent említett állandó konfliktushelyzeteknek „köszönhető”. Az ilyen ember nem érzi magát biztonságban és úgy véli állandó üldöztetésben van része, ráadásul még bűntudatot is érez a viselkedéséért. Az agresszivitás és a düh fedve és elfojtva maradhat, ami szintén megbetegedéshez vezethet, hiszen a ki nem mondott, megemésztetlen dolgok, gondolatok „méregfogukkal” mardoshatják az ember lelkét és testét egyaránt. Az epilepszia mély érzelmeket takar, amelyek a rohamok által tőrnek felszínre. Az erőteljes elutasítás, amit az élet iránt éreznek ezek a személyek, folytonos nehézségeket és kudarcot eredményezhetnek.
Az elutasítás és a megvetés nemcsak az élettel szemben nyilvánul meg az ilyen embernél, hanem önmaguk iránt is hatalmas frusztráltságot éreznek. A felgyülemlett erős negatív érzések elég kegyetlen módon „távoznak” a rohamok által, amelyek hullámszerű rángásokkal tetőződnek. Az epilepszia durva módon rámutat a sok dühre, amelyeket képes „ápolni” az ember hosszú éveken keresztül. Az epilepszia a destruktív érzelmek mellett egyebeket is rejthet. Mivel egy roham elég látványos, így figyelemfelkelő jellegű is lehet. A beteg személy figyelmet, szeretetet és törődést igényel, amit a bekövetkezett rohammal fejez ki. Az okok szinte mindig a gyermekkorban keresendőek, sőt, az is lehet, hogy magzati korban keletkezett traumák váltották ki az epilepszia betegséget.