A légzési rendellenességek igen veszélyesek lehetnek, mert sokszor a fulladásveszély is fennállhat. Az asztma kellemetlen rohamokkal járhat, amikor az immunrendszer valamilyen allergén anyagokra teljes erejéből reagál, akadályozván a légzést. Az asztma esetében a kilégzés jelentheti a gondot. Az ilyen ember képes elfogadni, de nem tud adni. Sok esetben a túlzott ragaszkodás a „főbűnős”. Ugyanis az asztmás sokszor nem képes elengedi embereket, dolgokat. Van, amikor a különböző negatív érzések eredményezik a fojtogató, kellemetlen érzést. A félelem a hiányérzettel is összefonódik. Ilyenkor a szeretet és a kellemes dolgok hiányától, megszűnésétől fél a beteg. Az asztma olyankor is megjelenhet, amikor beszorultnak, korlátozottnak érezzük magunkat.
Valakinek a jelenléte vagy egy esemény is „fullaszthat”. Sokszor azt érezheti az ilyen ember, hogy el és le van nyomva, nem jut elég levegőhöz, mert egy másik „elkapkodja” előle. Kisebbségi érzéssel is küzdhet a beteg, ezért a rohamokkal tulajdonképpen figyelmet szeretne kelteni. Törődést, sajnálatot és szeretetet igyekszik kiváltani embertársaiból a kellemetlen rohamok segítségével. Az asztma szélsőséges érzések váltakozását is magába foglalja. Szeretetre van szüksége, de még sincs megérve és felkészülve rá. Nem tud önállóan létezni, a saját életét sem tudja élni segítség nélkül. Az asztma ilyenkor eszközként szolgál, mert a beteg ráutalhatja magát másra a rohamai miatt. A belső egyensúly kialakítása és az önállósulás a fő feladat, amelyeket az asztmás tehet lelki szinten a gyógyulása érdekében.