Rengetegen küszködnek nyugalmi remegéssel, izommerevséggel és a mozgás lelassulásával. Ezek a tünetek együttesen a Parkinson-kór jelei, ami a végtagokat érinti. Az idősebb személyek körében alakul ki ez a betegség, éppen emiatt, az öregedéssel és az azzal összefüggő érzésekkel elég szoros kapcsolatban áll. Ahhoz, hogy a kiváltó lelki okokat megtaláljuk, érdemes őszintén magunkba néznünk. Leegyszerűsítve, az érzelmeink és a gondolataink eredményezik életünket és betegségeinket is. A válaszok után kutatva, a Parkinson-kór esetében is az önmagunkról alkotott képről érdemes elmélkedni. Állandó veszély érzete bújik meg a remegés mögött. Azt érezzük valami negatív fenyeget minket vagy szeretteinket, így végtagjaink remegéssel válaszolnak.
A Parkinson-kórban szenvedők nem tudják irányítani a mozgást, ez tükrözi a bennük lezajló érzelmeket is. Már nincs kezükben az életük, egy adott esemény során. Attól félünk, hogy előbb-utóbb elveszítjük az irányítást a dolgok felett. Bizonytalanok vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, kételyeink vannak az előrehaladást illetően és tehetetlennek érezzük magunkat. Ezek az érzelmek a Parkinson-kór „melegágyát” képezik. Régi fájó traumákkal küszködünk, amelyeket inkább elkerülünk, mint szembenézzünk velük. A rengeteg negatív érzelem elindítja az önpusztítást testi szinten is. Amikor már-már betegesen szerettünk volna elérni valamit, de minden szempontból alkalmatlannak éreztük magunkat, akkor a Parkinson-kór tünetei a felső végtagoknál jelennek meg. Ha túlságosan elutasítóak voltunk egy adott helyzettel vagy személlyel kapcsolatban, akkor a kézfejnél jelennek meg a tünetek.