A rákos megbetegedések napjainkban sajnos nagyon gyakoriak, kontroll nélkül, folyamatosan osztódnak a rákos sejtek és immunrendszerünk nem „kapcsol” védekező üzemmódba. Lelki síkon a rák megjelenése az elfojtott érzelmekről árulkodik. Régóta tartó aggodalom, több éves belső vívódás, konfliktusok, bűntudat, bosszúság, frusztráltság áll a hátterében. A megoldás külső segítségekben való keresése és az érzelmektől való elrohanás jellemzi a rákos betegeket. A csontrák merev, régóta rögződött érzelmekhez köthető. Olyan belső konfliktust él meg a beteg, ami veszélyezteti a belső szilárdságot és eredményképpen megszületik az értéktelenség érzése. Olyannyira, hogy a beteg azt gondolja, hogy semmire sem jó már és a destruktív érzések egészen a csontokig hatnak.
Lehet, hogy olyan helyzet adódott, ami felborította az eddigi életszemléletemet, meginogott a hite az élet iránt. A csontrák hátterében intenzív érzelmek állhatnak, az érintett személyt sokként és meglepetésként érte az adott esemény, ami nagyon mélyre hatott, egészen a csontokig. A csontrák lelki okait tekintve, túlzott merevségre utal, az újtól és a nem megszokottól való beteges félelem is megbújik a megjelenése mögött. A haszontalanság érzése szinte minden rákos megbetegedés mögött ott áll. A csontrák esetében talán még erőteljesebben. Ideje felszínre engedi a belső és féltve őrzött érzelmeket, felvállalni önmagunkat szeretettel, felismerni a pozitív tulajdonságainkat és gyarapítani őket. Ezekre int a csontrák megjelenése. Rugalmasságra ösztönöz, amit érdemes az élet minden területén érvényesíteni. Váljunk szilárddá, magabiztossá, engedjük meg csontjainknak, hogy megtartsanak bennünket és bízzunk az élet csodáiban, ajándékaiban!