A vastagbél állapota viselkedésmódunkkal és a belső világunk kezelésével is összefügg. A kolitisz vagy másképp vastagbélgyulladás olyankor alakul ki, amikor megjátsszuk magunkat a tekintély eléréséért, még a szeretteink előtt is. Mindezt azért tesszük, mert félünk attól, hogy nem kapunk elég szeretetet és elismerést. Ezek az érzések motiválnak arra, hogy mindent megtegyünk ennek érdekében, így állandóan álarcot viselünk és szinte teljes mértékben eltakarjuk valódi énünket. A szeretetért cserében hajlandóak vagyunk rendszeresen olyan eseményeket, dolgokat és érzéseket „lenyelni”, amelyeket amúgy emészthetetlennek tartunk. Emiatt frusztráltság és dühöngés alakul ki bennünk és ez a beteges érzelmi állapot vezet a vastagbélgyulladás megjelenéséhez. Mivel sokszor nehezünkre esik a szerepjáték, teljesen felemésztjük magunkat belülről.
Vajon nem arra int a vastagbélgyulladás, hogy ideje önmagunk lenni? Amikor szélsőséges formában éljük meg a fent említett érzelmeket, akkor a vastagbélgyulladás fekéllyé változik. A beteges megfelelési vágy elfojtja az igazi szeretetre méltó énünket. Sok esetben mások elvárásai csupán a mi fejünkbe léteznek. Vizsgáljuk meg kapcsolatainkat, hogy ki miért kedvel bennünket és amennyiben hamis alapokra bukkanunk, akkor építsünk újakat, a valódi énünk közreműködésével, álarcok nélkül. A túlzott szigorúság is válthat ki vastagbélgyulladást. Sok gyermeknek azért fáj gyakran a hasa, mert fél a szüleitől, akiknek hatalmas elvárásai vannak és túlzottan szigorúak. Önmagunkkal és saját értékeinkkel legyünk mindig „tisztában”, ismerjük fel egyediségünket és erényeinket. A magunk módján hasznosak és szeretetre méltóak vagyunk, nincs szükségünk áldozathozatalra.