Egy fárasztó nap után, feladatainkat teljesítve, elégedetten térhetünk nyugovóra. Azonban, sajnos sokunknak ez nehezen megy, ugyanis az álmatlanság ébren tart. Tudatosan vagy tudatlanul, ilyenkor gondolatok ezrei „kóborolnak” a fejünkben. Valamitől félünk. Talán attól, hogy elveszítjük az irányítást azzal, ha nyugodtan elalszunk. Nem tudjuk magunkat „elengedni”, mert elvész a biztonságérzésünk. Az alvás mintha valami ismeretlen terület lenne, ahova nem szívesen megyünk, ezért az gondoljuk, jobb ha éberek vagyunk és mentális képességeink aktívak. Saját magunk és alaptalan gondolataink nem hagynak elaludni, amelyek régi traumákat is takarhatnak és megjelenik a krónikus álmatlanság. Ha olyan eseményeket éltünk meg, amelyek veszélyeztették és csonkították önazonosságunkat, akkor is könnyen kialakulhat az álmatlanság.
Tévesen és félelmekkel telítve úgy érezzük, hogy minden elalvással meghalunk. Belépni egy ismeretlen birodalomba minden éjszaka elég visszataszítóan hat ránk. Sok esetben az álmatlanság érzelmi okát egy negatív programozás eredményez, így hamis és destruktív hitrendszerek futnak a fejünkben. Az egyik legelterjedtebb az, hogy még a pihenést és az alvást sem érdemeljük meg, esetleg az alvást egyenesen időpocsékolásnak tekintjük. Betegesen kontrollálni akarjuk minden mozdulatunkat, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy aludjunk. Ezek e félelemmel telített gondolatok is elvezetnek az álmatlanság megjelenéséhez. Az élethez való merev hozzáállásunk nem enged lazítani, így aludni is képtelenek vagyunk.