A múltban megélt kellemetlenségek sokszor egy életen keresztül képesek rombolóan hatni a lelkünkre és a testünkre egyaránt. A depresszió egy olyan betegség, ami a múlttal van szoros összefüggésbe. Az ilyen ember számára a jelennek és a jövőnek nem jut hely az életében, mert csakis a múlt létezik. Sok esetben a depresszió az elképzelt világ és a valóság közötti feszültség miatt alakul ki. A jelen élethelyzetet teljes mértékben elutasítja a beteg, mert a félelmek és a kétségbeesettség teljesen „homályba burkolja”. A problémák, kötelezettségek és a feladatok elől való elszaladás a depresszió egyik jellegzetes tünete, ami sokszor eredményezheti az öngyilkosság gondolatát is. Önmagával olyannyira elégedetlen az ilyen ember, hogy teljesen más valaki szeretne lenni, vagy egy képzelt világban él.
Nem tudja kezelni a különböző élethelyzeteket, így olyan testi tüneteket „produkál”, mint az álmatlanság, túlzott fáradtság, étvágyzavarok, ingerlékenység, szomorúság, koncentrációs zavarok, haszontalanság érzete, búskomorság. Sokszor az adott élethelyzetben keresendő a kiváltó ok, ami összefügghet a családdal, gyermekekkel, munkahellyel, élettárssal. A depresszió a legtöbb esetben azt az embert érinti, aki nagyon intenzíven képes megélni szinte bármit. Az ilyen személy a legkisebb sérelmet is felnagyítja olyannyira, hogy teljesen tehetetlennek és haszontalannak érzi magát. A depresszióban szenvedő ember aláveti magát a körülötte lévő világnak, hagyja magát befolyásolni és manipulálni. Kialakulásának okai sok esetben a gyermekkorban keresendőek.