Sajnálatos módon, majdnem minden ember szenved valamitől, akár látszik ez, akár nem. Mindnyájunknak vannak gyermekkori traumái, megoldatlan konfliktusai, amelyek felnőttkorra felerősödnek vagy más értelmezést kapnak. A fájdalom bármikor felbukkanhat, sokszor elég egy szó, egy emlék, vagy egy látvány. Úgy a testi, mint a lelki fájdalom a megoldatlan problémákra hívja fel figyelmünket. Sok esetben a harag és a bűntudat érzése is megmutatkozik a fájdalom megjelenésekor. Az ember azzal követi el a legnagyobb hibát, hogy valamilyen okból kifolyólag nem néz szembe a problémákkal és a huzamosabb szenvedés hatására sem hajlandó ezt megtenni. Ez a makacsság és félelem nem vezet jóra és még több fájdalom jelentkezik a továbbiakban.
A rendszeresen ismétlődő fájdalom azt jelzi, hogy még mindig nem oldottunk meg valamit. A bizonytalanság és a félelem miatt elhalasztjuk a probléma megoldását. Bármilyen fájdalom jelentkezése esetében, egyfajta egyensúly-felbomlás az okozó. Ahhoz, hogy lelkileg megközelítsük a betegségeket, nyitottnak kell lennünk és el kell fogadjuk azt, ha hisszük, ha nem, a kellemetlenségek mind saját magunkból erednek. Fontos megvizsgálni a fájdalom helyét, mert csak úgy tudunk megértéshez jutni a kellő információk segítségével. A betegségek segítenek az önismeretben, bármennyire is korlátozónak tűnnek. Ahhoz, hogy igazán megismerjük saját lényünket alaposan meg kell vizsgálnunk önmagunkat, a lehető legtöbb oldalról. Bár hátráltatnak az életben a nehéz súlyok, mégis dolgunk van velük. Csak rajtunk áll, hogy milyen megértéseket hozunk ki belőlük.