Egy olyan bőrbetegségről van szó, ami gyermekeket és felnőtteket egyaránt érint pirosodás, viszketés formájában. Azonban amíg a betegség kiül a bőrünkre, addig lelkünkben intenzíven elszenvedünk egyet s mást. Az ekcéma önértékelési problémát rejt, hiányérzetek erős megélésére utal és a különböző nélkülözésektől való félelmekkel köthető össze.
Alapjában véve a félelmek elsokasodása és a huzamosabb szeretet hiány a fő „bűnös”. Az ekcémás bőrbetegségek akkor jelennek meg, amikor a félelmek és a szeretet hiány egy másik emberrel és önmagunkkal függ össze.
Önmagunkkal és másokkal való egészségtelen és rosszminőségű kapcsolataink eredményezhetik az ekcéma megjelenését. Az ekcéma egy olyan bőrbetegség ami a külvilág számára jól látható, nem igazán lehet eldugni mások elől, és egyértelműen tükrözi az önmagunkról alkotott képet.
Ez a kép egy torz, hamis kivetítése igazi énünknek. A negatív és torz énkép a magunk iránt érzett szeretet hiányát képviseli. Ha az ekcéma megjelenik, akkor azt jelenti, hogy önmagunkat másodrendűnek tekintjük, vagyis nem adunk önmagunknak szeretetet, olyasmiket teszünk, amiket valójában nem szeretünk, hanem inkább másra hallgatunk és másnak a vágyait teljesítjük.
Nem bírjuk elfogadni saját lényünket, eltaszítjuk saját magunkat. Az ekcémás ember igényli a szeretetet, fizikálisan is érezni akarja a kapcsolatai melegségét, finom érintésekre, szeretetteljes ölelésekre szomjazik, ugyanakkor rettenetesen fél attól hogy egyedül marad. Fél, hogy megbántják, emiatt elszigetelődik az ekcéma által, ami mint határ lép fel a kapcsolatok közé.
Meg kell tanulni önmagunk lenni, kiteljesedni, szeretni és elfogadni önmagunkat, valamint véglegesen elfelejteni a rossz beidegződött programokat.