Nőnek lenni egyedi életút bejárását jelent. Legtöbben nem tudjuk mit is jelent ez a fogalom, nem vagyunk tisztában vele. Sajnos az értelmezés az anyuka szerepére van leszűkítve, pedig a nő nemcsak ebből áll.
Az anyaság csak egy pici töredéke az egész női mivoltunknak, minőségünknek. A nőgyógyászati betegségek ezekből az érzelmi és testi szintű problémákból erednek. A neveltetés, a hitrendszerek, a felfogások, mind igen mély nyomot hagynak bennünk és sokszor, mint tévedhetetlen dogmák épülnek be a tudatunkba.
Emiatt sokan azt hiszik, csak akkor válnak igazán nővé, ha utódokat szülnek és sajnos még napjainkban is gyakran „lenézik” azokat a nőket, akik nem vállalnak gyermekeket.
A nőgyógyászati betegségek a nem kiteljesedett nőiességből gyökereznek. Amivel nem törődünk, vagyis aminek nem adunk kellő energiát, az előbb-utóbb megsemmisül. Két szélsőséges érzelem van ebben az esetben. Az egyik az, amikor a külső hatások miatt, mi nők férfiassá válunk, mi hordjuk a nadrágot és parancsolgatunk, azért hogy megfeleljünk és fennmaradjunk. A másik helyzet az, amikor finomak és törékenyek vagyunk, vagyis segítségre szoruló gyenge nőnek érezzük magunkat, amiért sokszor még bűntudatunk is van.
Tehát a nőgyógyászati betegségek arra hívják fel a figyelmünket, hogy nem vagyunk egyensúlyban a két princípium között. Fontos, hogy megleljük az arany középutat és kiteljesítsük egészséges módon a nőiességünket. A nőiesség összefügg az intuícióval, a kreativitással, vagyis a jobb agyféltekés gondolkozással. A nőgyógyászati betegségek azt üzenik, hogy merjünk végre önmagunk lenni.