Értsük meg az epilepszia lelki okait

Az epilepszia lelki okai
Az epilepszia lelki okai

Ma már a legtöbb orvos elfogadja azt a tényt, hogy szinte mindegyik betegség hátterében lelki tényezők, fel nem dolgozott érzelmek állnak. Abban az esetben, amikor valakinek az élet csupa reménytelenséget és keserűséget jelent, nagy az esély rá, hogy komoly betegségek alakuljanak ki. Az állandó elutasítástól való félelem és az előbb említett érzések eluralkodása nagy valószínűséggel a meleg ágyát képezi az epilepszia kialakulásának.

Az ilyen érzésekkel hadakozó ember sohasem érzi magát biztonságban és előbb-utóbb megbetegszik. Az epilepszia lelki okai közé sorolható még a bűntudat és az állandó üldöztetéstől való félelem is. A ki nem mondott gondolatok, a megemésztetlen dolgok mélyen belülről mardoshatják az embert és a visszafojtott düh, agresszivitás csak tetőzi a bajt.

A nagyfokú elutasítás az élettel szemben, ami sorozatos kudarcokat eredményez, szintén az epilepszia lelki okai közé sorolható. Ezek a mélyre elásott érzelmek a rohamok által törnek felszínre. A legtöbb ember, aki ennyi megvetést, elutasítást érez a létezéssel szemben, önmagát sem tudja elfogadni és állandóan frusztráltnak érzik magát. Az epilepsziás rohamok hullámzásszerű rángásokkal tetőződnek, ily módon „lökve ki” a felgyülemlett, erős, negatív érzelmeket.

Az évek során dédelgetett harag, keserűség szintén az epilepszia lelki okainak táborát sokasítják. Hozzátartozóként érdemes komolyan odafigyelni a betegre, hiszen ezek az erőteljesen megnyilvánuló rohamok vészjelzések, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a beteg törődést, szeretetet, figyelmet igényel, amit ily módon közöl a külvilággal.